Mikó András
(Néha már úgy vagyok...)
Néha már úgy vagyok,
hogy meg sem látlak hirtelen.
*
Tudod, évek – százezrek? –
múlnak el így,
a nemlét lassan csak
rád irigy –
De hidd:
valami pompás koszorúba akár
megírlak egyszer téged is.
*
*
Szemedben.
ha pár percig is,
de örökkévaló vagyok.
Ne haragúdj:
nem élsz utol.
*
Menekültem.
Fától fáig akár.
Kutyatej, páfrány...
s a szavaim szótlanul követtek.
(...)
No comments:
Post a Comment