Az "érkezésemnek" hangulata olyan, mint amikor betöltöm valahányaik életévem: várom, hogy célbaérjek, várom azt az egy illanó pillanatot... és erre csend. Ami mögött fogalmam sincs, hogy épp aliceinwonderland világa, tomboló vihar, vagy egy sivár sivatag lapul. és csak arra vár, hogy kinyissam magamban az egyik ajtót.
Jah... és ennyit a névadásról: egy éjjeli beszélgetés során született. "copy-pésztelem" úgy ahogy volt.
"X: a cím
X: nem mindegy
X: van aki egyszerűen beteszi a nevét
X: az nem gondolkozik rajta sokat
X: van aki kiválaszt valami neki találó jelszót vagy hasonlót
X: vagy olyan is van, amikor az első dolog az eszébe jut, azt írja be
X: s kész
Én: igen... én is örülnék neki, ha néha sokkal egyszerűbb lennék...
Én: hasonlóképpen probáltam keresni magamnak nevet
X: és?
Én: és probáltam összeszedni meg feleleveniteni magamban olyan dolgokat amiket úgy érzek/éreztem jellemeznek, vagy foglalkoztatnak vagy bennem vannak
majd mikor agyonbonyolitottam az egészet
rájöttem
h nem a névről van szó
mert túlságosan be akaratam gyömöszölni egy szerencsétlen kis névbe mindenem
hanem arról, hogy vannak már dolgok amiket nem tudok hová tenni
magamban
mert megváltoztak dolgok... magamban...
és ezen a szerencseélen kis neven üt ki az, amit lényegében pillanatnyi saját magam keresése
pont "
... és ez azért vicces, mert múlt időben irtam le ami letisztult... pedig amint irtam ülepedtek le a gondolataim... éa összeállt belül a kép... pontok és szavak homályos foszlányából... "like a world of dots and words"
